A cirkuszpedagógiát szociális célokra kezdetben elsősorban a társadalmi integráció, a szegregált vagy hátrányos helyzetű, veszélyeztetett csoportok esetében használták. Visszatekintve azt mondhatjuk, hogy eleinte a társadalomban betöltött szerepek voltak a szociális cirkusz fókuszában, ezen belül is a veszélyeztetett fiatalok (lásd például a Cirque du Monde veszélyeztett fiatalokkal foglalkozó projektjeit). Ezt a megközelítést cizellálta egy, már célzottabban a társas készségek erősítésére koncentráló munka. A szociális cirkusz egyre szélesebb körű elterjedésével kitágult annak alkalmazási területe. Sokféle célcsoportnál egyre változatosabb pedagógiai eszközökkel dolgozva egyfajta specializált fejlesztő munka is megjelent. Az évezred elejétől még jellemzőbbé vált, hogy világszerte igen sokféle csoporttal használták sikerrel a cirkuszpedagógia módszereit valamely társadalmi vagy közösségi feszültség oldására, pl. börtönben, javítóintézetben, menekülttáborban, idősek otthonában. A szociális cirkusz az egészségügy területén is megjelent, pl. pszichiátriai környezetben vagy értelmi és testi fogyatékkal élőket gondozó vagy velük foglalkozó oktatási intézményekben. Fejlesztő pedagógusok kezdték használni a módszert kognitív és idegrendszeri fejlesztésre, motoros funkciók fejlesztésére mozgássérült és Dawn-szindrómás fiatalok körében. A szociális cirkusz így túllépett a szociális integráció illetve a szociális készségek fejlesztésének körén és fejlődésnek indult terápiás célú irányzata. Erről bővebben olvasható A cirkusz mindenkié kiadvány Csűrös Dóra, Gönye Lili, dr. Gyarmathy Éva és Stallenberger Dóra által szerzett fejezeteiben, amelyek a Magyar Zsonglőr Egyesület közreműködésével folyó munkát mutatják be. Nemzetközi szinten folyamatosan jelennek meg új módszerek, sokszor egyes szociális cirkuszi oktatók kidolgozásában. Az új módszerek, ahogy ez ezen a közösségen belül jellemző, gyorsan terjednek, a helyi viszonyokra adaptálva.

​

A Handicirque

​

A Handicirque elnevezés a belga École de Cirque de Bruxelles cirkusziskolától származik. 1990-ben kezdtek egy projektbe azzal a céllal, hogy a cirkuszművészetet testi és szellemi fogyatékosok szolgálatába állítsák. Egy süketnémákkal foglalkozó intézet kereste meg őket, hogy olyan újfajta foglalkozásokat dolgozzanak ki, melyek által fejlődik az általuk delegált résztvevők önbizalma és sikerélményben lehet részük egy olyan stimuláló környezetben, amelyben kreativitásukat is megélhetik. A program sikere okán egyre több megkeresést kaptak, így egy évtizeddel később már több mint kétszáz fővel foglalkoztak heti szinten.

A Handicirque célkitűzései

- a testtudat fejlesztése a mozgáson keresztül, hogy a résztvevők képesek legyenek testüket minél jobban koordinálni

- a kiállás és a kreatív készségek fejlesztése, vagyis a test mint kommunikációs eszköz használata

- a szabad és spontán kifejezési formák használatának stimulálása, az egyéni, kreatív önkifejezési formák megtalálásának elősegítése

- a szociabilitás, vagyis a másokkal való tiszteletteljes együttműködés és a bizalom, a biztonságérzet fejlesztése

- a marginalizált pozícióból való kiszakítás azáltal, hogy a megszokott szerepükből kilépnek, előadóművészi szerepbe lépnek a résztvevők Tapasztalataink szerint a Handicirque csoportok nagyon heterogének. A nagy eltérések miatt nem lehetséges általánosan használható szisztematikus munkamódszert kidolgozni. A munka nagymértékben függ a résztvevőktől egyéni– és csoportszinten, az oktatótól, az intézménytől, ahonnan érkeztek, így a munkaforma folyamatosan a csoporthoz igazítandó. E csoportok nem rendelkeznek azokkal a fejlődési és viselkedési mintázatokkal, mint az ép gyerekek, akik fejlődése bizonyos szinten tervezhető. Az oktatónak ezért folyamatos kutatómunkát kell folytatnia: alkalmazkodni kell, új módszereket létrehozni, újabb és újabb ötletekkel előállni, megkeresni a tanulói számára a legalkalmasabb formákat. Szinte ugyanannyi módszer létezik, ahány speciális igényű személy. Bár a cirkusz mindenfajta fogyatékkal élő személy számára alkalmas, az oktatók nem alkalmasak mindenféle csoporttal való munkára. Az oktató személyes érzékenysége határozza meg, hogy melyik csoporttal tud hatékonyan dolgozni. A Handicirque megalkotói úgy gondolják, hogy a cirkuszi foglalkozások előnye a más sport vagy művészeti tevékenységekkel szemben a cirkusz csodálatos világának megtapasztalásában rejlik. Színessége, izgalma és egyedisége motivációt nyújt a gyakorló számára és ezáltal fejlődését is elősegíti. Három aktivitási formát különböztetnek meg:

1. élmény jellegű workshopok, melyek nem rendelkeznek sajátos céllal

2. pedagógiai workshopok, melyeknek tisztán meghatározott célja van a résztvevő fizikai vagy szociális fejlődésére vonatkozóan 3. előadás-központú workshopok

​

Craig Quat: Funkcionális zsonglőrködés 

​

Craig Quat munkássága rendkívül fontos mérföldkő a cirkuszpedagógia speciális irányú használatában. Funkcionális zsonglőrködés néven lefektetett koncepciója a résztvevők eszközhasználatát fejleszti, hétköznapi tárgyakra is adaptálható formában. A motoros és finommotoros készségek fejlődése hat a kognitív készségekre és az idegrendszeri funkciók is jelentősen fejlődnek. Craig a módszer legfontosabb előnyének tartja, hogy a színes, játékos formának köszönhetően a tanulóval zajló fejlesztő munka során nagymértékben növelhető az ismétlések száma és a feladattal eltöltött idő. Ez már önmagában nagy horderővel bír, hiszen a mozgásfejlesztő terapeuta egyik legnehezebb feladata kitartásra bírni a fogyatékkal élő személyt egy monoton feladat, mozgássor gyakorlásával kapcsolatban – fejlődés pedig csak a hosszabb ideig tartó ismételgetéssel érhető el. Egy pohár felemelése, vagy egy ceruza, pénzérme megfogása a fogyatékkal élő személy esetében sok gyakorlást kíván és nehéz szórakoztató formában prezentálni. Craig legelterjedtebb eszköze a juggleboard, mely a zsonglőrködést képezi le egyszerűsített formában – a gravitáció és a pontos dobáshoz szükséges koordináció adta kihívással nem kell megküzdeni, mivel a labdákat egy asztalra helyezett táblán kell gurítgatni. Az eszköz játékossága miatt vonzó a résztvevők számára: a módszer lényege, hogy a juggleboard használata közben a résztvevők flow élményt élnek meg, s ez hatékonyabb tanulást eredményez. A színes és érdekes eszközök használata megadja a motivációt a páciensnek, aki szívesen végzi a gyakorlatokat, nincs szükség arra, hogy a terapeuták rávegyék a feladatra. Az öt pályán végzett gurításokkal a jobb és a bal kéz koordinációját hatékonyan lehet fejleszteni, az alternáló mozgást bevezetni és a testközépvonal átlépését előidézni. Ezek mindegyike fontos feladat a motoros és az idegrendszeri fejlődés és az azzal összefüggő kognitív fejlődés terén – ezáltal a fejlesztő módszereknek is központi eleme. Ezen felül a juggleboard fejleszti a ritmustartást, a fogási funkciókat, szenzomotoros működést és szem–kéz koordinációt is. A gurítások sorozata, formája és ritmusa tetszőleges és a facilitátor (a gurító) fantáziáján múlik. Segítségként Craig megadott egy alapkoncepciót (Process Formation) illetve egy gurítási sorozatot (Primary Composition), amelyet érdemes a kezdetekben gyakorolni. Ez a gurítási sorozat – a Primary Composition – egyre összetettebb feladatokat tartalmaz. Mivel minden gurítási formát és ritmust a résztvevőhöz idomítunk úgy, hogy elegendő, de nem túlzott kihívás elé állítjuk, különleges összhangot tudunk kialakítani a résztvevővel, hozzásegítjük a flow élményhez. Az alapvető gurítások csak kiindulási pontként szolgálnak, ahogy maga a juggleboard is. Az alapkoncepciót (Process Formation) figyelembe véve továbbgondolhatjuk a felvetést és az eszközt, a labdákat más tárgyakkal is helyettesíthetjük, illetve a gurítási formákat is fantáziánk szerint variálhatjuk. Érdemes Craig Quat oldalán megtekinteni a játékról készült videókat, illetve a gurítási módozatokról szóló ingyenes letölthető ismertetőket. A funkcionális zsonglőrködés elméletéről írt könyve is letölthető.

 

Rika Taeymans: Circomotorik

Rika Taeymans módszerét elsősorban nem alacsonyan funkcionáló egyének fejlesztésére alkotta, mégis fontosnak tartom itt megemlíteni, hiszen továbbgondolva könnyen használható terápiás környezetben, sok jó ötletet adhat a mozgásfejlesztőknek. A Magyar Zsonglőr Egyesület is használja Taeymans módszerét, többek között a Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskolában. Rika Taeymans a partnerakrobatikát adaptálja és ágyazza történetbe. A mese, a történet pedagógiai eszköze biztonságos környezetet teremt. A cirkuszi mozgásforma, a partnerakrobatika könnyített formában jelenik meg, a csoport igényeihez alakítva, mégis megmarad az a speciális hangulat. A cirkuszi mozgásformákat idézik a fordított testhelyzetek, asszisztált szaltók, a kézenállás és a szokatlan mozgáskombinációk is. ߿ Taeymans módszere az angol Veronica Sherborn munkásságán alapul – akitől egyébként a Handicirque is merít. Sherborn koncepciója központjában áll a testtudatosság fejlesztése, elsősorban a törzs tudatos érzékelése és mozgatása ߿ páros, csoportos helyzetek gyakorlása, különbséget téve a támogató – ellenálló – közreműködő viszonyok és az ezekből kiinduló mozgások között szabadon áramló mozgás megtapasztalása (free flow experience): lendülő, repülő, egy pillanatban nem megállítható mozgások Rika Taeymans gyakorlatai mind a részképességeket, mind a motoros képességeket erősen fejlesztik. A módszer számos előnye közt sorolhatjuk fel az izomtónus tudatos változtatására irányuló képesség fejlesztését, a bizalom és az önbizalom megtapasztalását, saját testünk irányításának fejlesztését. Az érintés, a testi kontaktus alternatív formáinak megtapasztalása révén a módszer az intimitás, testhatárok és az énhatárok kialakításában is szerepet játszhat. Rika elsősorban szülő–gyermek páros foglalkoztatására használja a circomotorikot szabadidős cirkusz formájában: a 3–6 éves gyermek alkot párt egy szülővel. Szociális- és egészségügyi intézményben is van tapasztalata és ért el eredményeket. A Magyar Zsonglőr Egyesülettel speciális nevelési igényű, fogyatékkal élők közegében is dolgoztunk ezzel a módszerrel a Bárczi Gusztáv Készségfejlesztő Iskolában, az Inspirál Cirkuszközpontban pedig családi foglalkozásként használjuk. Akrojó ga Az akrojóga számos formája terjed a világban. Ez a műfaj szabadidős mozgásforma, ezért könnyített formában átvihető speciális nevelési igényű közegre, és jó eredményekkel használható. Különösen hatékony, ha relaxációs, vizualizációs feladatok is megjelennek. A fenti módszerek és áramlatok bemutatása a teljesség igénye nélkül történt. A létező módszereket, eszközöket felsorolni lehetetlen volna, ezért inkább gyakorlati példákon keresztül mutattuk be a cirkusz speciális igényekre való adaptációját. Természetesen számos egyéb pedagógiai fejlesztő módszer és eszköz létezik. A fent bemutatott módszereket alkalmazzuk a leggyakrabban a Magyar Zsonglőr Egyesületnél és ezek Európa-szerte a legismertebbek is. 075 Jelen kiadvány részét képezi továbbá dr. Gyarmathy Éva, Csűrös Dóra pszichológus valamint Gyönye Lili és Stallenberger Dóra szociális cirkuszi konduktor cikke. A Magyar Zsonglőr Egyesület honlapján további cikkek is találhatóak a témában. A témában végzett nemzetközi kutatások és az MZsE oktatóinak tapasztalatai azt mutatják, hogy a megfelelően vezetett cirkuszi foglalkozás egyértelműen pozitív hatást fejt ki testi, lelki és mentális szinten is, erősíti a résztvevők jóllétét. A Magyar Zsonglőr Egyesület mindenkori célja, hogy e cirkuszi fejlesztő eszközöket egészségügyi, szociális és oktatási szakemberek kezébe adja és segítsen nekik a napi gyakorlatba integrálni, saját módszereik által továbbfejleszteni azokat.

​

Kutatások, publikációk

​

Amikor a cirkusz terápiás célú hasznáról beszélünk, fontos tisztázni, hogy milyen megfigyelések, kutatások alapján várunk bizonyos hatásokat, vagyis fontos, hogy állításunk, miszerint a cirkuszi gyakorlás fejlesztő hatással bír, tudományos megalapozottsággal bírjon. A 3C project nemzetközi programunk keretében összegyűjtöttük a 2020-ban elérhető kutatásokat és publikációkat. Bár a cirkusz témája tudományosan relatíve kevéssé kutatott, mégis több tucat kutatási publikáció jelent meg az elmúlt két évtizedben, melyek hipotéziseit mérésekkel támasztották alá. Azokat a kutatásokat szedtük össze, melyek a cirkusztechnikák gyakorlásának az idegrendszerre, a kognitív- és mozgásszervi fejlődésre, valamint a szociális készségekre kifejtett hatását vizsgálják. A cirkuszművészetet más megközelítésből is vizsgálják tudományosan, pl. esztétikai, történeti, filozófiai és szociológiai kutatások tárgyát képezi. Ajánljuk a Circus Art and Research Project interneten elérhető gyűjteményét további tájékozódásra. Gyűjtésünk során angol nyelvű kutatásokkal foglalkoztunk, tehát az egyéb nyelveken íródott dokumentumok még sok értékes információt tartalmaznak. A harminc feldolgozott kutatás absztraktját egy angol nyelvű kiadványba rendeztük Collection of Scientific Research and Evidence címmel, mely átfogó képet nyújt e kutatások feltevéseiről és eredményeiről.